7. fejezet

Mi van velem?

Mikor kinyitottam a szemem a testvéremet láttam magam mellett, aki már jó reggelt is kívánt.

- Jó reggelt neked is! - viszonoztam. Most nem álmodtam semmit de ez még mindig jobb, mint ha rémálmom lenne.

- Hogy aludtál? - kérdezte Miria

- Jól...Köszönöm, hogy végig itt voltál velem. - néztem rá hálásan. Tényleg jó érzés volt tudni, hogy itt van velem. 

- Nincs mit. Ez a testvérek dolga. - válaszolt én pedig elmosolyodtam. Kicsit még feküdtünk aztán Miria átöltözött, majd a hajával kezdett babrálni, ami megjegyzem kiengedve még hosszabb és szebb volt.

- Gyönyörű hajad van. - mondtam ki, amit gondolok. - Ömm...Kifésülhetem és befonhatom én? - kérdeztem rá kicsit félénken de mosolyogva. Komolyan olyan szép haja van én meg amúgy is szeretek fonni meg ilyesmik. Ikertestvérem meglepődötten bólintott, majd odaadta nekem a fésűt én pedig neki láttam a haja megcsinálásának.
- Nagyon hosszú a hajd. Olyan gyönyörű. - szemléltem meg közelebbről a haját. Fénylett, dús volt és vastag szálú. Bár ebben a világban nekem is szebb volt a hajam, mint valójában. De az ő haja akkor is nagyon szép volt. Szívesen elfogadtam volna bár lehet, hogy nekem ez egy kicsit hosszú lenne.
- Tudod, amikor ide jöttem nem volt ilyen hosszú. Kábé épp hogy leért a hátam közepéig. – mesélte. – Meg hát akkor inkább barna volt, mint szőke. Csak, aztán amikor ide érkeztem fokozatosan kiszőkült a hajam. 
- Az én hajam is barna volt eredetileg. - jegyeztem meg mosolyogva. 

-     - Tudod mi az érdekes? – kérdezte

-     - Nem. Mi? – néztem rá kíváncsian, miközben elkezdtem befonni a haját.

-    - Az, hogy bár ikrek vagyunk még is különbözünk. Például én nagyszájú vagyok, de te, ahogy elnézem inkább félénk vagy. Nekem szürke a szemem, neked pedig kék. De azt hiszem, ez pont így a jó. – mosolygott rám. – Hiszen így kiegészítjük egymást. - mondta. Oké igaz, hogy félénk vagyok de azárt én is sokszor szólok vissza megy ilyesmik szóval ez nem teljesen igaz..

- Nekem sose volt testvérem, de örülök, hogy te lettél az! – mondtam őszintén, mire meglepődött.

- Én is örülök. – mosolygott újra. – Mond, csak van kedved egy kis tréfához? – kérdezte ravaszul mosolyogva. Egy picit féltem, hogy mire gondol mert hát nem szerettem volna bajba keveredni..De végül kíváncsiságból belementem a dologba. Bár lehet, hogy nem kellett volna.
Nem sokkal ezután már Ezarel laborja felé tartottunk.
- Biztos vagy benne, hogy nem lesz baj? - kérdeztem mivel éppen betörtünk. Kezdett már most bűntudatom lenni pedig még nem is csináltam úgy igazán semmi rosszat. 
- Nyugi, már profi vagyok a lopakodásban. - mosolygott rám.
- Hát azt remélem is. - mondtam halkan. Oké tény, hogy szeretek néha ilyen rossz dolgokat csinálni például kémkedni. De ez most nem az én ügyem na meg most nem otthon vagyok. Remélem, hogy nem fognak nagyon megharagudni. 
- Amúgy is mire észreveszi, mi már távol vagyunk! Bízz bennem! - kacsintott én pedig aprót bólintottam. Kicsit megnyugodtam de tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgy is lefogunk bukni. 
- De mi lesz, ha Miiko dühös lesz? - jutott eszembe hirtelen a rókalány...Na őt aztán nem akarom magamra haragítani. Úgy tűnt, hogy Miria nem igazán törődik Miikoval mert csak legyintett egyet.
- A hárpia már az első pillanattól kezdve pikkelt rám és állandóan börtönbe akart dugni. - fintorgott aztán inkább gyorsan neki láttott a munkának, amiért eredetileg jöttünk.  Jaj ebből még baj lesz. 
- Gyorsan spuri. - mondta mikor végzett. Ki is rohantunk onnan. - Most jöhet Nevra. - dörzsölte össze a tenyerét én pedig már tényleg kezdtem sajnálni a fiúkat. Sajnos nem ismerem Miria teljes tervét csak azt tudom, hogy most valamit Drago, Miria állata elfog lopni innen..
- Miért érzem úgy, hogy ebből baj lesz? - kérdeztem aggódva. Azért lopni nem szép dolog na meg ki tudja, hogy mi lesz Ezarellel a löttyök miatt..Ahj nem akarom, hogy baja essen.
- Nyugi, ha velem leszel megtanulod megúszni a balhékat. - mosolygott rám aztán elértük Nevra szobáját ahová Miria simán benyitott. Én kicsit félénken lépkedtem be utána. Miközben Miria a fiú állatát hipnotizálta vagy nem is tudom mit csinált vele Drago ellopot egy kis dobozt. A testvérem kiadta az utasítást a Corkojának mi pedig eltűntünk. Pontosabban elvégeztük a dolgunkat és mehettünk ahova akartunk. Én megkerestem Kerot és a kiképzésről faggattam meg az itteni állatokról mert valljuk be még a saját Corkomról sem tudok sok mindent azon kívül, hogy mivel táplálkozik és, hogy hogyan néz ki. Sokat mesélt nekem sok féle állatról. Nem mondom, hogy mindent megjegyeztem mert tulajdonképpen, mikor kijöttem a könyvtárból már a mondandója felére se emlékeztem. Végig azon agyaltam, hogy ne legyen semmi baj a fiúkkal. Tudom, hogy bosszút álltunk..az az csak Miria. De akkor is nem lenne jó ha bajuk esne vagy ilyesmi. Míg leértem a nagyterembe viszonylag sikerült megnyugtatni magam. Éppen a bal folyosó felé tartottam mikor megláttam Miriát és Ezarelt...El sem akartam hinni, amit látok. Gyorsan megálltam az ajtóban és onnan leskelődtem, hogy mit csinálnak. Megjegyzem úgy 6-7 méterre voltak tőlem de néhány beszédfoszlányt így is hallottam. Olyan volt, mint ha Miria flörtölne a fiúval. Ez olyan rossz érzést keltett bennem. Nem is értettem mi történik pontosan. Először megszivattuk őket most meg már be akar vágódni nála? Kicsit csalódott vagyok meg rosszul is esik, amit művelnek. Látszólag Ezarel még vevő is arra, amit Miria csinál. Beharaptam az alsó ajkam és próbáltam a leghihetőbb magyarázatott megtalálni a dologra de valahogy nem sikerült. Ez egyszerűen az volt, aminek látszott...El is fordultam az ajtótól, nem volt kedvem tovább nézni ahogyan flörtölnek. Olyan rossz érzés volt, mint ha csalódott lennék. Bár nem igazán értem, hogy mi bajom van hirtelen. Csak egyszerűen nem jó nézni őket. Pff azt hiszem meghülyültem. Na mindegy nem értem magamat.
Végül a hosszabb úton jutottam el a szobámba ahol csak ledőltem az ágyra. Semmihez se akartam csinálni. Hirtelen minden életkedvem elment.