Viccelődés
Arra ébredtem, hogy valaki az ágyamban mászkál. Először ki se mertem nyitni a szememet. Lehetséges, hogy valami pedofil próbál éppen elhelyezkedni mellettem vagy esetleg valamelyik fiú? Hm mindig a legrosszabbra gondolok. Jellemző...Végül erőt vettem magamon és kinyitottam a szememet. Az első dolog, amit megláttam egy zöld fej, nagy sárga szemekkel.
- Ó, csak te vagy az Shadow. - mosolyodtam el ő pedig ha jól láttam rám mosolygott. Lassan felültem az ágyon és megleppetten vettem észre, hogy a kisállatkám már nem is olyan kicsi.
- Hű Shadow te aztán gyorsan nősz..Pff lassan nagyobb leszel, mint én. - nevettem el magam aztán sóhajtottam egyet. Ideje felkelni. Kikászálódtam az ágyból és átöltöztem ezután adtam enni Shadownak, majd kimentem a szobából. Mióta tagja vagyok egy gárdának nyugodtan bemehetek a éléskamrába és vehetek el azt, amit akarok. Persze csak mértékkel mert bármikor szükség lehet az élelemre, főleg ha egyszer kitörne itt egy háború. Benyitottam az éléskamrába ahol megláttam Ezarelt, amint éppen egy kenyeret eszik.
- Szia Ezarel. - mosolyogtam rá ő pedig szokásos gyerekes vigyorával üdvözölt. Én is elvettem egy kenyeret aztán odamentem hozzá.
- Az Absynthe Gárdának mi a feladata? - érdeklődtem csak úgy mert nem volt kedvem kínos csendben eszegetni itt vele. Amúgy is kíváncsi voltam a dolgokra. Látszólag a kék hajút meglepte a kérdésem ugyan is arcára értetlenség ült ki.
- Miért érdekel? Te úgy is az Árnyék Gárdába kerültél. - nézett le rám ugyan is legalább másfél fejjel kisebb voltam nála.
- Csak kíváncsi vagyok rá. De ha valami olyan nagyon titkos dologról van szó, amit csak a te gárdád beliek tudhatnak...majd kiderítem. - öltöttem ki rá a nyelvem - Úgy is a kémkedés lesz a dolgom. Azt szeretek is. - vigyorogtam. Ez igazából nem olyan nehéz dolog..Mondjuk nem tudom, hogy itt milyen lesz de az én világomban könnyű volt ezt, azt kikémkedni a barátnőimnek meg magamnak.
- Látom önbizalmad van. Amúgy igen olyan titkos dolgokról van szó, amit egy hozzádhasonló újonc lánykának nem kell tudnia. - vigyorgott a képembe én meg lebiggyesztettem az ajkamat és boci szemekkel néztem fel rá. - Engem ezzel nem hatsz meg. - nevette el magát mire én közelebb hajoltam hozzá és még a szempilláimat is megrebegtettem. - Nálatok így szokás kiszedni a másikból a dolgokat? - nézett értetlen arccal én meg elnevettem magam és elhajoltam tőle.
- Nem...De honnan tudjam, hogy nálad ennyi nem elég-e. - vontam vállat aztán elkezdtem gondolkodni. - Hm..Mivel tudnálak rávenni arra, hogy mesélj egy kicsit? - kérdeztem inkább magamtól de ekkor megszólalt a fiú.
- Egy csókkal mondjuk. - hajolt sokkal közelebb hozzám, mint kellett volna. A válaszra kikerekedtek a szemeim és kicsit el is pirultam. Hát azért annyira nem érdekelnek a dolgok. Bár Ezarel kifejezetten helyes gyerek...Azt hiszem ha valaki más lenne a helyemben gondolkodás nélkül lekapná a fiút..De az nem én lennék.
- Öö..öm.. - egyszerűen nem tudtam mit mondani csak néztem őt...Vala, hogy komolynak tűnt. Megvillantott egy csábító mosolyt, majd egyenesen a szemembe nézett.
- Na? - tette fel halkan én meg nem tudtam mit mondani ám ekkor benyitott Nevra.
- Ti meg mit csináltok. - amint meghallottam a hangját ránztem Ezarel pedig nevetve kiegyenesedett..Ez most mit jelent? Talán nem is gondolta komolyan?
- Semmit se csináltunk. - öltötte ki a nyelvét a kék hajú én meg meg sem tudtam szólalni. Nevra látszólag nem hitte el pedig szerencsére..vagy nem szerencsére? De nem történt semmi olyan..Igazából nem is értem mit csináltam az előbb..Ő közeleb hajolt hozzám én pedig zavarbajöttem és azt sem tudtam mit kéne tenni. Végül csak néztem a szemét aztán el is vesztem benne. Megjegyzem Ezarelnek nagyon szép szemei vannak. Olyanok, mint ha világítanának. Vajon a sötétben világítanak? Mikor hallottam a nevemet felkaptam a fejem.
- Alexis mit csinált? - nézett rám komolyan én pedig kifejezéstelen arccal néztem rá, majd Ezarelre, aki folyamatosan azt magyarázta, hogy nem történt semmi...Hm most megszivathatnám őket. Mit mondjak? - Ennyire nehéz válaszolni? - kérdezett rá Nevra miközben már nagyon kíváncsi volt, persze Ezarel is furcsán nézett rám. Gondolom nem értette min agyalok ennyit..Istenem nem olyan egyszerű kitalálni egy ilyen kis gonoszságot. Bár lehet, hogy csak nem akarom őket igazán megszivatni. Végül sóhajtottam egyet.
- Nem történt semmi. - nyögtem ki erre Nevra kicsit ideges lett.
- Most komolyan mi történt? Láttam valamit. - tette fel a kérdést kissé hisztérikusan mire pimasz vigyoral közelebb húzódtam Ezarelhez és megfogtam a kék hajú vállát.
- Semmi közöd hozzá. - kacsintottam, majd Ezarelre mosolyogtam aztán leléptem de még az ajtóból visszafordultam - Sziasztok. - intettem bájosan, majd ahogy csak tudtam eltűntem. Ez picit gonosz húzás volt Nevrával szemben bár valószínűleg Ezarelnek sem kedveztem mivel most Nevra őt fogja zaklatni. Talán majd a kiképzésen megmondom neki, hogy csak vicceltem. Lehet, hogy egy kicsit nekem is beteg a humorom...Egyébként meg kéne keresnem Kerot mert nem igazán értem, hogy hogyan lehet kutatásra küldeni az állatomat. Valami olyasmit mondott, hogy csak meg kell neki mondanom, hogy hova menjen el és ha talál valamit azt odaadja nekem. De ez nekem magas...Most akkor lazán vigyem ki az udvarra és egy paranccsal küldjem el? Ez tényleg ilyen egyszerű lenne? Nem veszik el közbe vagy valami? Éppen mentem ki a nagy terembe mikor egy lány nekem jött.
- Bocs. - mondta miközben hátrált egy lépést és a szemembe nézett. Szürke szemei voltak és szőke hosszú haja, ami a végénél össze volt fonva. A ruhája piros volt és egy topból meg egy érdekes szoknyából állt. Már megszoktam, hogy itt ilyen érdekesek a ruhák de azért ez elég kihívó öltözéknek számított már nálam. Mondjuk a harc közben jól jöhet ha az ellenség hímnemű. Első benyomásra szimpatikusnak tűnt.
- Semmi baj. - ráztam meg a fejem jelezve, hogy nem történt semmi. - Keresel valakit? - kérdeztem rá bár talán kicsit hülye kérdés volt...
- Igen. Nem láttad Nevrát? - nézett a szemembe én meg bólintottam egyet.
- De igen. Épp az előbb hagytam ott őt meg Ezarel az éléskamrában. - mutattam a kamra felé, a lány pedig bólintott. - Egyébként Alexis Wright vagyok. - nyújtottam felé a kezem, hogy megrázhassa de ő csak furcsán nézett rám. - Baj van? - húztam össze a szemöldököm.
- Hát csak az én nevem Miria Wright...Szóval ugyanaz a vezetéknevünk. - mondta aztán lassan megfogta a kezem, amit megrázott de most már én is furcsán néztem rá.
- Már értem...Hát lehet, hogy véletlen egybeesés..Bár külsőleg kicsit hasonlítunk. - mértem őt végig újra és ő is ugyanígy tett. Nem értem, hogy mit jelent ez. Lehetséges, hogy testvérek vagyunk? Nem az nem lehet. Arról már tudnék. Biztosan csak véletlen.
- Véletlenek nincsenek. - mondta én meg ránéztem. Én is sokszor mondom ezt...De most azt reméltem legalább is hittem, hogy ez csak egy véletlen. Az nem lehet, hogy testvérek legyünk. Nem emlékszem semmilyen testvérre a múltból.
- Én is ezt szoktam mondani... - tettem hozzá halkan..Még találgattunk volna arról, hogy akkor ez most véletlen vagy van valami jelentősége a dolognak de ekkor megjelentek a fiúk. Pontosabban Nevra és Ezarel lépett be a terembe és felénk közelítettek. Miria megfordult.
- Á Nevra pont téged kerstelek. - nézett a fiúra, aki megállt mellettünk és kettőnk között cikázott a szeme.
- Ti nagyon hasonlítotok. - állapította meg.
- Na nem mondod. - mondtuk egyszerre mire elnevettem magam. Nevra nem szólt semmit pár másodpercig aztán Miriára nézett.
- Miért kerestél? - fordult felé teljes testével én meg picit durcisan néztem ahogy hátat fordít nekem. Hát jó..Látom már nem kedvel túlságosan..Ez most a reggeli miatt lenne?
- Mikor kezdődik a kiképzés? - kérdezett rá rögtön a lány aztán beszélgetni kezdtek én meg nem is figyeltem már rájuk pedig nekem is jó lett volna tudnom, hogy mikor kezdődik. Inkább odamentem Ezarelhez, aki talán örült is a társaságomnak.
- Na mi van? - kérdezett rá én meg csak megrántottam a vállam.
- Nem jöhetek ide hozzád csak úgy? - néztem rá nagy szemekkel ő pedig elnevette magát.
- Egyébként reggel csak vicceltem. - közölte hirtelen én meg felhúztam a fél szemöldököm. Gondolhattam volna.
- Hát nem volt túl vicces. - fordítottam el a fejem ő meg csak halkan kuncogott. - Mi olyan vicces? - kérdeztem rá cseppet ingerülten.
- Csak vicces volt, hogy reggel te is neki álltál hülyülni. "Semmi közöd hozzá." - utánozta a hangom miközben a vállamra tette a kezét én meg elnevettem magam és picit el is pirultam.
- Hát most na..Én is hülyülhetek néha. - néztem fel rá ő meg bólintott.
- Többször is hülyülhetnél. - vigyorgott. Szeretek hülyéskedni csak ezt a helyet elég komolyan fogom fel...Főként a szüleim miatt. De nem hiszem, hogy így az elején olyan sokszor hülyéskednék még. Talán majd egyszer másképp látom ezt a világot.
- Nevra most már indulnunk kéne. - szólt oda a fiúnak mire lassan el is indultak.
- Hű Shadow te aztán gyorsan nősz..Pff lassan nagyobb leszel, mint én. - nevettem el magam aztán sóhajtottam egyet. Ideje felkelni. Kikászálódtam az ágyból és átöltöztem ezután adtam enni Shadownak, majd kimentem a szobából. Mióta tagja vagyok egy gárdának nyugodtan bemehetek a éléskamrába és vehetek el azt, amit akarok. Persze csak mértékkel mert bármikor szükség lehet az élelemre, főleg ha egyszer kitörne itt egy háború. Benyitottam az éléskamrába ahol megláttam Ezarelt, amint éppen egy kenyeret eszik.
- Szia Ezarel. - mosolyogtam rá ő pedig szokásos gyerekes vigyorával üdvözölt. Én is elvettem egy kenyeret aztán odamentem hozzá.
- Az Absynthe Gárdának mi a feladata? - érdeklődtem csak úgy mert nem volt kedvem kínos csendben eszegetni itt vele. Amúgy is kíváncsi voltam a dolgokra. Látszólag a kék hajút meglepte a kérdésem ugyan is arcára értetlenség ült ki.
- Miért érdekel? Te úgy is az Árnyék Gárdába kerültél. - nézett le rám ugyan is legalább másfél fejjel kisebb voltam nála.
- Csak kíváncsi vagyok rá. De ha valami olyan nagyon titkos dologról van szó, amit csak a te gárdád beliek tudhatnak...majd kiderítem. - öltöttem ki rá a nyelvem - Úgy is a kémkedés lesz a dolgom. Azt szeretek is. - vigyorogtam. Ez igazából nem olyan nehéz dolog..Mondjuk nem tudom, hogy itt milyen lesz de az én világomban könnyű volt ezt, azt kikémkedni a barátnőimnek meg magamnak.
- Látom önbizalmad van. Amúgy igen olyan titkos dolgokról van szó, amit egy hozzádhasonló újonc lánykának nem kell tudnia. - vigyorgott a képembe én meg lebiggyesztettem az ajkamat és boci szemekkel néztem fel rá. - Engem ezzel nem hatsz meg. - nevette el magát mire én közelebb hajoltam hozzá és még a szempilláimat is megrebegtettem. - Nálatok így szokás kiszedni a másikból a dolgokat? - nézett értetlen arccal én meg elnevettem magam és elhajoltam tőle.
- Nem...De honnan tudjam, hogy nálad ennyi nem elég-e. - vontam vállat aztán elkezdtem gondolkodni. - Hm..Mivel tudnálak rávenni arra, hogy mesélj egy kicsit? - kérdeztem inkább magamtól de ekkor megszólalt a fiú.
- Egy csókkal mondjuk. - hajolt sokkal közelebb hozzám, mint kellett volna. A válaszra kikerekedtek a szemeim és kicsit el is pirultam. Hát azért annyira nem érdekelnek a dolgok. Bár Ezarel kifejezetten helyes gyerek...Azt hiszem ha valaki más lenne a helyemben gondolkodás nélkül lekapná a fiút..De az nem én lennék.
- Öö..öm.. - egyszerűen nem tudtam mit mondani csak néztem őt...Vala, hogy komolynak tűnt. Megvillantott egy csábító mosolyt, majd egyenesen a szemembe nézett.
- Na? - tette fel halkan én meg nem tudtam mit mondani ám ekkor benyitott Nevra.
- Ti meg mit csináltok. - amint meghallottam a hangját ránztem Ezarel pedig nevetve kiegyenesedett..Ez most mit jelent? Talán nem is gondolta komolyan?
- Semmit se csináltunk. - öltötte ki a nyelvét a kék hajú én meg meg sem tudtam szólalni. Nevra látszólag nem hitte el pedig szerencsére..vagy nem szerencsére? De nem történt semmi olyan..Igazából nem is értem mit csináltam az előbb..Ő közeleb hajolt hozzám én pedig zavarbajöttem és azt sem tudtam mit kéne tenni. Végül csak néztem a szemét aztán el is vesztem benne. Megjegyzem Ezarelnek nagyon szép szemei vannak. Olyanok, mint ha világítanának. Vajon a sötétben világítanak? Mikor hallottam a nevemet felkaptam a fejem.
- Alexis mit csinált? - nézett rám komolyan én pedig kifejezéstelen arccal néztem rá, majd Ezarelre, aki folyamatosan azt magyarázta, hogy nem történt semmi...Hm most megszivathatnám őket. Mit mondjak? - Ennyire nehéz válaszolni? - kérdezett rá Nevra miközben már nagyon kíváncsi volt, persze Ezarel is furcsán nézett rám. Gondolom nem értette min agyalok ennyit..Istenem nem olyan egyszerű kitalálni egy ilyen kis gonoszságot. Bár lehet, hogy csak nem akarom őket igazán megszivatni. Végül sóhajtottam egyet.
- Nem történt semmi. - nyögtem ki erre Nevra kicsit ideges lett.
- Most komolyan mi történt? Láttam valamit. - tette fel a kérdést kissé hisztérikusan mire pimasz vigyoral közelebb húzódtam Ezarelhez és megfogtam a kék hajú vállát.
- Semmi közöd hozzá. - kacsintottam, majd Ezarelre mosolyogtam aztán leléptem de még az ajtóból visszafordultam - Sziasztok. - intettem bájosan, majd ahogy csak tudtam eltűntem. Ez picit gonosz húzás volt Nevrával szemben bár valószínűleg Ezarelnek sem kedveztem mivel most Nevra őt fogja zaklatni. Talán majd a kiképzésen megmondom neki, hogy csak vicceltem. Lehet, hogy egy kicsit nekem is beteg a humorom...Egyébként meg kéne keresnem Kerot mert nem igazán értem, hogy hogyan lehet kutatásra küldeni az állatomat. Valami olyasmit mondott, hogy csak meg kell neki mondanom, hogy hova menjen el és ha talál valamit azt odaadja nekem. De ez nekem magas...Most akkor lazán vigyem ki az udvarra és egy paranccsal küldjem el? Ez tényleg ilyen egyszerű lenne? Nem veszik el közbe vagy valami? Éppen mentem ki a nagy terembe mikor egy lány nekem jött.
- Bocs. - mondta miközben hátrált egy lépést és a szemembe nézett. Szürke szemei voltak és szőke hosszú haja, ami a végénél össze volt fonva. A ruhája piros volt és egy topból meg egy érdekes szoknyából állt. Már megszoktam, hogy itt ilyen érdekesek a ruhák de azért ez elég kihívó öltözéknek számított már nálam. Mondjuk a harc közben jól jöhet ha az ellenség hímnemű. Első benyomásra szimpatikusnak tűnt.
- Semmi baj. - ráztam meg a fejem jelezve, hogy nem történt semmi. - Keresel valakit? - kérdeztem rá bár talán kicsit hülye kérdés volt...
- Igen. Nem láttad Nevrát? - nézett a szemembe én meg bólintottam egyet.
- De igen. Épp az előbb hagytam ott őt meg Ezarel az éléskamrában. - mutattam a kamra felé, a lány pedig bólintott. - Egyébként Alexis Wright vagyok. - nyújtottam felé a kezem, hogy megrázhassa de ő csak furcsán nézett rám. - Baj van? - húztam össze a szemöldököm.
- Hát csak az én nevem Miria Wright...Szóval ugyanaz a vezetéknevünk. - mondta aztán lassan megfogta a kezem, amit megrázott de most már én is furcsán néztem rá.
- Már értem...Hát lehet, hogy véletlen egybeesés..Bár külsőleg kicsit hasonlítunk. - mértem őt végig újra és ő is ugyanígy tett. Nem értem, hogy mit jelent ez. Lehetséges, hogy testvérek vagyunk? Nem az nem lehet. Arról már tudnék. Biztosan csak véletlen.
- Véletlenek nincsenek. - mondta én meg ránéztem. Én is sokszor mondom ezt...De most azt reméltem legalább is hittem, hogy ez csak egy véletlen. Az nem lehet, hogy testvérek legyünk. Nem emlékszem semmilyen testvérre a múltból.
- Én is ezt szoktam mondani... - tettem hozzá halkan..Még találgattunk volna arról, hogy akkor ez most véletlen vagy van valami jelentősége a dolognak de ekkor megjelentek a fiúk. Pontosabban Nevra és Ezarel lépett be a terembe és felénk közelítettek. Miria megfordult.
- Á Nevra pont téged kerstelek. - nézett a fiúra, aki megállt mellettünk és kettőnk között cikázott a szeme.
- Ti nagyon hasonlítotok. - állapította meg.
- Na nem mondod. - mondtuk egyszerre mire elnevettem magam. Nevra nem szólt semmit pár másodpercig aztán Miriára nézett.
- Miért kerestél? - fordult felé teljes testével én meg picit durcisan néztem ahogy hátat fordít nekem. Hát jó..Látom már nem kedvel túlságosan..Ez most a reggeli miatt lenne?
- Mikor kezdődik a kiképzés? - kérdezett rá rögtön a lány aztán beszélgetni kezdtek én meg nem is figyeltem már rájuk pedig nekem is jó lett volna tudnom, hogy mikor kezdődik. Inkább odamentem Ezarelhez, aki talán örült is a társaságomnak.
- Na mi van? - kérdezett rá én meg csak megrántottam a vállam.
- Nem jöhetek ide hozzád csak úgy? - néztem rá nagy szemekkel ő pedig elnevette magát.
- Egyébként reggel csak vicceltem. - közölte hirtelen én meg felhúztam a fél szemöldököm. Gondolhattam volna.
- Hát nem volt túl vicces. - fordítottam el a fejem ő meg csak halkan kuncogott. - Mi olyan vicces? - kérdeztem rá cseppet ingerülten.
- Csak vicces volt, hogy reggel te is neki álltál hülyülni. "Semmi közöd hozzá." - utánozta a hangom miközben a vállamra tette a kezét én meg elnevettem magam és picit el is pirultam.
- Hát most na..Én is hülyülhetek néha. - néztem fel rá ő meg bólintott.
- Többször is hülyülhetnél. - vigyorgott. Szeretek hülyéskedni csak ezt a helyet elég komolyan fogom fel...Főként a szüleim miatt. De nem hiszem, hogy így az elején olyan sokszor hülyéskednék még. Talán majd egyszer másképp látom ezt a világot.
- Nevra most már indulnunk kéne. - szólt oda a fiúnak mire lassan el is indultak.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés