A második teszt
- Rendben az első kérdés: Melyik tűnik számodra tetszetősnek? Lehetőségek: édes tojás, bambusz hajtása, pamutvirág. - olvasta fel egy kis noteszből én meg felhúztam a fél szemöldököm.
- Miért érzem úgy, hogy nem sok mindent fogok érteni? - kérdeztem rá Keroshane pedig csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Vannak dolgok, amiket még meg kell tanulnod de nem lesz ez olyan nehéz. - nézett fel a füzetében aztán biccentett egyet, hogy válasszak a lehetőségek közül. Hát nem is tudom, hogy melyik hangzik tetszetősebben. Mondjuk szeretem a virágokat akkor legyen az utolsó az olyan virágnak hangzik...Bár lehet, hogy nem is virág de akkor is azt mondom.
- Pamutvirág. - nyögtem ki végül. Nem ér, hogy itt mindent csak betippelek aztán úgy lesz meg az eredmény. Ez így nem fair..
- Milyennek szeretnéd az állatodat? Lehetőségek: aranyosnak, erősnek, picinek. - erre a kérdésre már picit felvidultam mert ez már értelmesnek tűnt.
- Azt hiszem még is csak menni fog ez. - mosolyogtam rá ezúttal én.
- Igen de ne feledd, hogy a társad a küldetésekben fog segíteni neked, illetve ő lesz a társad, aki majd megvéd ha szükséges és hasonlók. Mindegyik állatnak vannak hátrányai és előnyei is. Olyanok ezek az állatok, mint nálatok például a kutyák. - magyarázott ahogyan szokott. Nem nagyon szeretem ha sokat magyaráznak nekem mert egy idő után már nem érdekel, más részt könnyen elveszítem a fonalat. Persze most érdekel minden mert ez számomra még egy új hely, ezért nem is olyan rossz, hogy ez a fiú mindent szépen kifejt nekem.
- Rendben oké..Akkor legyen erős. - választottam bár valami aranyosabbnak vagy picibbnek talán jobban örültem volna...De nyilván jobb ha erős az állatom.
- Hogyan támad a társad? Lehetőségek: Bátor és támad, nagyon gyors, szeretetteljes azaz nem támad csak védekezik. - jó ez már picit nehezebb. Azt hiszem mindenhol látom az előnyöket és hátrányokat.
- Bátor és támad. - mondtam mivel ez tűnt a legjobbnak. Persze jó ha gyors mert akkor eltud menekülni ha mondjuk megtámadják de azért még is csak jobb ha megtudja védeni magát meg tud támadni is.
- Otthon kell hagynod a társadat, mit teszel? Lehetőségek: Rábízom egy barátomra, elküldöm óvodába, tud vigyázni magára. - hát nyilván jó ha tud vigyázni magára de én sokkal inkább szeretném ha teljes biztonságban lenne a társam. Keroshane a kutyákkal példázott..Hát nekem pont van egy kutyám, akit szörnyen szeretek és nagyon vigyázok rá. Amíg itt leszek Bella foglalkozik vele de kicsit már most hiányzik.
- Rábízom egy barátomra. - bár még nincsenek barátaim de talán, majd találok itt párat. Mondjuk Keroval már most is egész jó a kapcsolatom...De lehet, hogy csak azért mert még új vagyok itt...Vagy talán a szüleim miatt...
- Mennyi időt foglalkozol a társaddal? Lehetőségek: minimum idő, szükséges idő, maximum idő. - minél többet de mivel itt bizonyára sok dolgom lesz a kiképzés meg a küldetések miatt valószínűleg csak a szükséges időt tudnám vele tölteni.
- Szükséges idő. - válaszoltam Keroshane pedig nem tett fel újabb kérdést ha nem visszaolvasta a válaszaimat, amiket lefirkantott a noteszbe. Végül csak mosolyogva nézett fel rám a lapok közül.
- A te társad egy Corko lesz. - jelentette ki. Nekem ez a név nem túl sokat mondott csak azt tudtam, hogy az arról a zöld tojásról van szó, amit még a mamámnál láttam.
- Értem. Az zöld színű igaz? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért.
- Igen zöld színű. Az állatokról gondolom Ezarel már mesélt neked. De ha nem akkor most elmondom, hogy a Corko egy igen hasznos állat hasonlít egy sárkányhoz de nincsenek szárnyai emellett a farka és néhány testrésze inkább gyíkszerűnek fejlődött ki. Egy kétéltű állat a szárazföldön és a vízben is ugyanúgy bírja. Miután kikelt a tojásból pár nap alatt eléri a fél méter magasságot. A teljesen kifejlődött Corko maximum 170 cm lehet. De általában 150-nél megállnak a növésben. - mesélt nekem egy kicsit erről a fajról. Szóval elég termetes állatról beszélünk. Hű ha 170 cm lenne akkor pont akkora lenne, mint én...sőt még kisebb is.
- Köszi, hogy mindent így elmagyarázol nekem. Bizonyára már unalmas lehet mivel minden egyes érkezőnek ezt kell előadnod. - néztem rá hálásan még ha ez a munkája. Azért tényleg minden egyes évben száz meg száz embernek mindent részletesen elmagyarázni úgy, hogy meg is értse nem kis feladat.
- Ugyan semmiség. - mosolygott haloványan de még éppen láttam, hogy elpirul mielőtt elfordítja a fejét. - Gyere velem, hogy odaadhassam a Corko tojást, amit majd ki kell keltetned. - mondta még mindig picit zavarban és míg odaértünk egy ajtóhoz elmagyarázott mindent, amit az állatról tudnom kellett.
- Az ajtó mögött vannak a tojások? - néztem rá Keroshanera.
- Igen. Tudod minden tojást itt tartunk, amit beadtak nekünk vagy, amiket találtunk. Már mondtam, hogy az állatok képesek felvenni tojás alakjukat és így mi könnyedén tárolhatjuk itt őket ugyanis a küldetések során többször is találunk megsebzett vagy az utolsókat járó állatokat, akiket idehozunk. - folytatta a magyarázást. Egyébként minél több mindent fejtett ki annál lett tisztább és pontosabb képem Eldaryaról. Azt hiszem tetszett, amit látok, amit hallok és, amit megértek abból a rengeteg információból, amit a mai és a tegnapi nap során szereztem.
- Értem. - bólogattam és figyeltem ahogyan Kero bemegy az ajtón és egy tojással tér vissza, amit odaad nekem, illetve egy furcsa szerkezetet is ad amiben elvileg ki kell keltetni a tojást. Egy zacskóban kaptam ételt is a Corkonak ezért tulajdonképpen mindenem meg volt, ami kellett ahhoz, hogy a társamat felnevelhessem. Keroshane elmondta, hogy a közbeli boltban tudok vásárolni az állatnak ételt és még sok más hasznos dolgot is. Megígérte, hogy ha nem lesz sok dolga ő körbevezet a közeli városban is, ami nincs túl messze a Főparancsnokságtól. Természetesen én nagyon örültem neki. Ezután Kero elment én meg bementem a szobámba ahol elkezdtem kikeltetni a tojást a lehető legbiztonságosabban. Miközben várakoztam azon járt az eszem, hogy vajon a többiek mit csinálnak és, hogy kivel milyen lesz a kapcsolatom...Ez olyan, mint ha egy új suliba mennék ahová be kell illeszkednem. Könnyen barátkozom de ez most azért más. Vajon anyának és apának ez, hogy ment? Ők, hogy kezdték? Lehet, hogy ők is ilyen kis esetlenek voltak, mint én? Nem hiszem. Bella mindig arról mesélt nekem, hogy a szüleim milyen bátrak, segítőkészek és odaadóak voltak. Persze én is szívesen segítek másoknak meg ilyesmik de nem is tudom az elmeséltek alapján nem igazán hasonlítok rájuk. Remélem, hogy nem fogok rájuk szégyent hozni...Sokszor érzem úgy, hogy nagyon béna vagyok, hogy mindent elrontok. Azóta kezdem pozitívabban nézni a világot és nem túl sokat elvárni magamtól de még is így, hogy a szüleim hősi halált haltak illene nekem is hasonló tetteket véghez vinnem vagy legalább hasonló képet mutatni, mint amilyenek ők voltak. Nem látszik de hatalmas a nyomás rajtam. Nem olyan jó az, ha az ember szülei hősök voltak. Bár az sem túl jó ha valamilyen erők lakoznak benned...Például nekem most mindent hátrahagyva ide kellett jönnöm és ki tudja mi lesz mikor visszatérek..sőt még azt sem tudom mikor térhetek vissza. Jó itt szó se róla csak hát hiányzik az ottani élet, a barátim, a mamám, Felix a kutyám...Minden...
- Szép még csak most jöttem már is honvágyam van...Remek. - elvigyorodtam saját magamon. Végül is mindig is ilyen kis szerencsétlen voltam. A szüleimet is korán elveszítettem mondhatom alig ismertem őket. Persze rengeteg dolgot tudtam róluk de az egyik legfontosabbat nem..Tőlük sose hallottam Eldaryaról. Egyikük se mesélt róla nekem. Ennek bizonyára meg volt az oka még pedig, hogy fiatal voltam még hozzá. De bárcsak elmondták volna, vagy ne haltak volna meg. Olyan szívesen beszéltem volna velük erről a helyről, hogy nekik milyen volt, hogy ők is úgy féltek-e ettől, mint én? Annyi kérdésem van hozzájuk, de nem tehetem fel őket. A szívem összeszorult...Utálok ilyeneken gondolkodni de vala, hogy mindig ide lyukadok ki..Túlságosan is korán veszítettem el őket..Szükségem volt és még van is rájuk. Persze büszke vagyok a hősi haláluk miatt és nem tudok rájuk haragudni amiért előbb tűntek el a életemből, mint kellett volna de ez még is annyira rossz. A torkoma már-már fojtogatja a sírás és könnyeim készülnek előtörni de amennyire csak tudom próbálom visszafogni őket.
- Nem, nem sírhatok. - nem szabad. A szüleim biztosan nem akarnák, hogy sírjak értük sokkal inkább, hogy mosolyogva gondoljak vissza rájuk. De nem megy...Persze vannak emlékek, amik megmosolyogtatnak de végül annak is csak sírás a vége amiért nem élhetem újra azokat. Kissé szaggatottan vettem a levegőt de rögtön igyekeztem helyreállítani a légzésem. Erősnek kell lennem. Folyton csak sírok de mit érek el vele? Semmit...Sóhajtottam egy nagyot és inkább úgy döntöttem, hogy nem rágódom tovább a múlton mert így is van elég gondom a másik meg az, hogy bárki rám nyithat én meg aztán nem akarok magyarázkodni senkinek se, hogy mi bajom van. Mindig is utáltam a gondjaimról beszélni. Az az nem mindig..volt amikor muszáj volt kiadnom magamból a dolgokat de egyre inkább utáltam és utálok ilyen dolgokról beszélni. Egyszerűen olyan, mint ha sajnáltatnám magam, mint ha azt akarnám, hogy mások lássák milyen rossz is nekem. Közben erről szó sincs csupán vannak érzéseim. Inkább úgy döntöttem, hogy figyelem a tojást az a 15 perc úgy is hamarosan letelik. Igazam is lett mert úgy fél perc múlva láttam ahogy megreped a tojás. Kíváncsian néztem az állatkát. A tojás teljesen szétrepedt én pedig mosolyogva néztem le a kis állatra, ami a tojás mérete miatt maximum 20 cm lehetett hosszában. Nagy sárga szemeivel felnézett rám és, mint ha elmosolyodott volna de amikor felé nyújtottam az ujjam hátrálni kezdett. Szegényke biztosan fél. Megértem én is féltem ettől az új helytől.
- Ne félj! - suttogtam neki halkan de biztatóan és ismét elkezdtem lassan felnyújtani az ujjam és közben haloványan mosolyogtam. A kis állatka már nem ment hátrébb csak állt de a szemében még látszott, hogy nagyon nem biztos magában.. - Tudod te olyan vagy, mint én. Azt hiszem jó társat választottam. - suttogtam tovább vidáman mosolyogva. Lehet, hogy ezek a tesztek még se akkora hülyeségek. - Nem foglak bántani. Csak megakarlak simogatni. - mondtam halkan ő pedig úgy tűnt, hogy egyre inkább kezd megbátorodni végül hagyta, hogy hozzáérjek a fejéhez én pedig szélesen elmosolyodtam.
- De aranyos vagy. - suttogtam vidáman a kis Corko pedig a kezemhez dörgölte a fejét. Óvatosan megfogtam az állatot és odahúztam magamhoz. Körülbelül úgy tartottam, mint ahogy nálunk a kiscicákat szokás. Egyik kezemmel simogattam és rögtön megkedveltem. Nagyon kis aranyos pedig nem is az aranyosat választottam a tesztnél. De akkor is ez az állat nagyon kis cuki. Egy ideig még babusgattam és adtam neki enni is aztán a kezemben vele elindultam Kerohoz. Elvileg nagyobbnak kellene lennie de elég kicsi...Viszont olyan, mint ha a kikelése óta nőtt már volna legalább 5 centit. Éppen szembejött velem a keresett személy.
- Hé Keroshane. - mosolyogtam rá mire ő megállt előttem és mosolyogva pillantott a kezemre amiben tartottam a Corkot.
- Látom összebarátkoztatok. - mondta az unikornis én meg bólintottam egyet aztán rátértem a lényegre.
- Azt akarom kérdezni, hogy őt most hova tegyem? Mert még elég kicsi és félek, hogy a szobámban elveszne. - néztem tanácstalanul rá.
- Nem tud elveszni de viszont adok neked egy ilyen kis fekhelynek használható dolgot. - mondta aztán ismét elindultunk valamerre és közben elmagyarázta, hogy a fekhely az egy nagyobb fül nélküli kosarat takar, ami ki van bélelve és alvóhelyként szolgál az állat számára. Elvileg ez a "fekhely" csak addig lesz jó neki míg meg nem nő. Miután megnőtt szabadon járkálhat de a Főparancsnokság mellett az udvarban van egy nagyobb ház ahová minden ilyen állat bemehet. Egy nagy üres tér csak vannak ott olyan részek ahol mondjuk rongyok vannak bedobálva meg széna, hogy puhán feküdjenek de vannak részek, amiket benőtt a fű és az egyik sarokban néhány játékszer is van nekik, hogy ne unatkozzanak. Ez lenne az óvoda amiről a tesztben volt szó...Mondjuk nem értem miért óvoda lehet, hogy néha bejárnak oda tanítani őket vagy ilyesmi. Végül is nem rossz ötlet. Odaértünk a raktárhoz ahonnan adott nekem egy valóban nagy kosarat, amit együtt be is vittünk a szobámba és leraktunk az ablak alá. A Corkot letettem a földre és már be is mászott a nagy kosárba. Úgy tűnt tetszett neki.
- Mi lett a neve? - kérdezett rá Kero a lényre mutatva. Én erre ránéztem a fiúra...Ja, hogy nevet is kellett volna neki választanom. De hát a Corko jól hangzik.
- Ami azt illeti még azt se tudom, hogy fiú vagy lány. - kuncogtam. Lehet, hogy ez nem is volt igazából vicces. De én akkor se tudtam, hogy milyen nemű a drágaság és a nevéről még csak elképzelésem se volt. Erre Keroshane elmosolyodott és megnézte a Corko nemét.
- Fiú. - mondta én meg gondolkodni kezdtem.
- Az az igazság, hogy nevekben nem vagyok túl jó. A kutyámnak is elég egyszerű neve lett de azon is sokáig gondolkodtam. - nevettem el magam - Egyébként a kutyámat Felixnek hívják. - árultam el aztán agyaltam egy ideig a sárkány nevén végül úgy döntöttem, hogy ő is valami egyszerű és a gárdámra utaló nevet kap.
- Legyen Shadow a neve. - jelentettem ki. Kero pedig bólintott aztán lenézett a kisállatra..Hát nem mondanám, hogy illik rá de ennek a szónak olyan jó a hangzása meg hát ha megnő, majd árnyékot tart nekem. Ezen magamban elmosolyodtam aztán ránéztem az unikornisra.
- Az állatoknak van valami különleges képességük? - kérdeztem rá kíváncsiságból meg, hogy ne csak csendben álljunk.
- Alapvetően nincs de a kutatás során találhat egy kis üvegcsét, amiben csillogó kék és rózsaszín színű víz van. Az arra jó, hogy valamilyen képességet adjon az állatodnak. A képesség teljesen véletlenszerű az is lehet, hogy növeszt neki egy szárnyat vagy egy szemet a feje hátuljára. - kuncogott - De lehet, hogy szárnyak nélküli repülést ad neki...Szóval ilyesmik. Azt a vizet állatok elkapására is lehet használni ugyan is akármelyik állat fejére csöppentesz egy kicsit abból a vízből az állat a tiéd lesz. - magyarázott nekem egy löttyiről.
- Értem. Na és hány használatra elég az a lötty? - kérdezősködtem tovább mert felkeltette az érdeklődésemet.
- Az üvegcse nagyságától függ. Maximum ötre, és minimum kettőre. - adta meg a választ. Na az nem is rossz.
- De azt rengeteg dologra lehet használni és nagyon ritka. Magadnak is adhatsz vele képességet vagy egy bájitalt is kikeverhetsz belőle. Tehát tulajdonképpen nagyon hasznos de nincs sok belőle. - tájékoztatott..Szóval ha elkapok egyet valószínűleg egy illetékesnek kell odaadnom...Remek..Azért titokban használnám az biztos.
- Értem. - bólintottam.
- Oké, nekem most mennem kell. Holnap keresd meg Nevrát mert el kell, hogy kezdődjön a kiképzésed. Én is értesítem őt de ezzel a külsővel nem biztos, hogy felismer. - mondta, majd mivel megint kezdett pirulni inkább gyorsan lelépett én meg csak mosolyogtam és leültem a Corkom mellé.
- Hát úgy tűnik Shadow lett a neved. - vigyorogtam az állatkára, akit elkezdtem simogatni és beszélgetni vele. Ugyan visszaválaszolni nem tudott de végig figyelmesen hallgatott. Lehet, hogy értette, amit mondok.
- Miért érzem úgy, hogy nem sok mindent fogok érteni? - kérdeztem rá Keroshane pedig csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Vannak dolgok, amiket még meg kell tanulnod de nem lesz ez olyan nehéz. - nézett fel a füzetében aztán biccentett egyet, hogy válasszak a lehetőségek közül. Hát nem is tudom, hogy melyik hangzik tetszetősebben. Mondjuk szeretem a virágokat akkor legyen az utolsó az olyan virágnak hangzik...Bár lehet, hogy nem is virág de akkor is azt mondom.
- Pamutvirág. - nyögtem ki végül. Nem ér, hogy itt mindent csak betippelek aztán úgy lesz meg az eredmény. Ez így nem fair..
- Milyennek szeretnéd az állatodat? Lehetőségek: aranyosnak, erősnek, picinek. - erre a kérdésre már picit felvidultam mert ez már értelmesnek tűnt.
- Azt hiszem még is csak menni fog ez. - mosolyogtam rá ezúttal én.
- Igen de ne feledd, hogy a társad a küldetésekben fog segíteni neked, illetve ő lesz a társad, aki majd megvéd ha szükséges és hasonlók. Mindegyik állatnak vannak hátrányai és előnyei is. Olyanok ezek az állatok, mint nálatok például a kutyák. - magyarázott ahogyan szokott. Nem nagyon szeretem ha sokat magyaráznak nekem mert egy idő után már nem érdekel, más részt könnyen elveszítem a fonalat. Persze most érdekel minden mert ez számomra még egy új hely, ezért nem is olyan rossz, hogy ez a fiú mindent szépen kifejt nekem.
- Rendben oké..Akkor legyen erős. - választottam bár valami aranyosabbnak vagy picibbnek talán jobban örültem volna...De nyilván jobb ha erős az állatom.
- Hogyan támad a társad? Lehetőségek: Bátor és támad, nagyon gyors, szeretetteljes azaz nem támad csak védekezik. - jó ez már picit nehezebb. Azt hiszem mindenhol látom az előnyöket és hátrányokat.
- Bátor és támad. - mondtam mivel ez tűnt a legjobbnak. Persze jó ha gyors mert akkor eltud menekülni ha mondjuk megtámadják de azért még is csak jobb ha megtudja védeni magát meg tud támadni is.
- Otthon kell hagynod a társadat, mit teszel? Lehetőségek: Rábízom egy barátomra, elküldöm óvodába, tud vigyázni magára. - hát nyilván jó ha tud vigyázni magára de én sokkal inkább szeretném ha teljes biztonságban lenne a társam. Keroshane a kutyákkal példázott..Hát nekem pont van egy kutyám, akit szörnyen szeretek és nagyon vigyázok rá. Amíg itt leszek Bella foglalkozik vele de kicsit már most hiányzik.
- Rábízom egy barátomra. - bár még nincsenek barátaim de talán, majd találok itt párat. Mondjuk Keroval már most is egész jó a kapcsolatom...De lehet, hogy csak azért mert még új vagyok itt...Vagy talán a szüleim miatt...
- Mennyi időt foglalkozol a társaddal? Lehetőségek: minimum idő, szükséges idő, maximum idő. - minél többet de mivel itt bizonyára sok dolgom lesz a kiképzés meg a küldetések miatt valószínűleg csak a szükséges időt tudnám vele tölteni.
- Szükséges idő. - válaszoltam Keroshane pedig nem tett fel újabb kérdést ha nem visszaolvasta a válaszaimat, amiket lefirkantott a noteszbe. Végül csak mosolyogva nézett fel rám a lapok közül.
- A te társad egy Corko lesz. - jelentette ki. Nekem ez a név nem túl sokat mondott csak azt tudtam, hogy az arról a zöld tojásról van szó, amit még a mamámnál láttam.
- Értem. Az zöld színű igaz? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért.
- Igen zöld színű. Az állatokról gondolom Ezarel már mesélt neked. De ha nem akkor most elmondom, hogy a Corko egy igen hasznos állat hasonlít egy sárkányhoz de nincsenek szárnyai emellett a farka és néhány testrésze inkább gyíkszerűnek fejlődött ki. Egy kétéltű állat a szárazföldön és a vízben is ugyanúgy bírja. Miután kikelt a tojásból pár nap alatt eléri a fél méter magasságot. A teljesen kifejlődött Corko maximum 170 cm lehet. De általában 150-nél megállnak a növésben. - mesélt nekem egy kicsit erről a fajról. Szóval elég termetes állatról beszélünk. Hű ha 170 cm lenne akkor pont akkora lenne, mint én...sőt még kisebb is.
- Köszi, hogy mindent így elmagyarázol nekem. Bizonyára már unalmas lehet mivel minden egyes érkezőnek ezt kell előadnod. - néztem rá hálásan még ha ez a munkája. Azért tényleg minden egyes évben száz meg száz embernek mindent részletesen elmagyarázni úgy, hogy meg is értse nem kis feladat.
- Ugyan semmiség. - mosolygott haloványan de még éppen láttam, hogy elpirul mielőtt elfordítja a fejét. - Gyere velem, hogy odaadhassam a Corko tojást, amit majd ki kell keltetned. - mondta még mindig picit zavarban és míg odaértünk egy ajtóhoz elmagyarázott mindent, amit az állatról tudnom kellett.
- Az ajtó mögött vannak a tojások? - néztem rá Keroshanera.
- Igen. Tudod minden tojást itt tartunk, amit beadtak nekünk vagy, amiket találtunk. Már mondtam, hogy az állatok képesek felvenni tojás alakjukat és így mi könnyedén tárolhatjuk itt őket ugyanis a küldetések során többször is találunk megsebzett vagy az utolsókat járó állatokat, akiket idehozunk. - folytatta a magyarázást. Egyébként minél több mindent fejtett ki annál lett tisztább és pontosabb képem Eldaryaról. Azt hiszem tetszett, amit látok, amit hallok és, amit megértek abból a rengeteg információból, amit a mai és a tegnapi nap során szereztem.
- Értem. - bólogattam és figyeltem ahogyan Kero bemegy az ajtón és egy tojással tér vissza, amit odaad nekem, illetve egy furcsa szerkezetet is ad amiben elvileg ki kell keltetni a tojást. Egy zacskóban kaptam ételt is a Corkonak ezért tulajdonképpen mindenem meg volt, ami kellett ahhoz, hogy a társamat felnevelhessem. Keroshane elmondta, hogy a közbeli boltban tudok vásárolni az állatnak ételt és még sok más hasznos dolgot is. Megígérte, hogy ha nem lesz sok dolga ő körbevezet a közeli városban is, ami nincs túl messze a Főparancsnokságtól. Természetesen én nagyon örültem neki. Ezután Kero elment én meg bementem a szobámba ahol elkezdtem kikeltetni a tojást a lehető legbiztonságosabban. Miközben várakoztam azon járt az eszem, hogy vajon a többiek mit csinálnak és, hogy kivel milyen lesz a kapcsolatom...Ez olyan, mint ha egy új suliba mennék ahová be kell illeszkednem. Könnyen barátkozom de ez most azért más. Vajon anyának és apának ez, hogy ment? Ők, hogy kezdték? Lehet, hogy ők is ilyen kis esetlenek voltak, mint én? Nem hiszem. Bella mindig arról mesélt nekem, hogy a szüleim milyen bátrak, segítőkészek és odaadóak voltak. Persze én is szívesen segítek másoknak meg ilyesmik de nem is tudom az elmeséltek alapján nem igazán hasonlítok rájuk. Remélem, hogy nem fogok rájuk szégyent hozni...Sokszor érzem úgy, hogy nagyon béna vagyok, hogy mindent elrontok. Azóta kezdem pozitívabban nézni a világot és nem túl sokat elvárni magamtól de még is így, hogy a szüleim hősi halált haltak illene nekem is hasonló tetteket véghez vinnem vagy legalább hasonló képet mutatni, mint amilyenek ők voltak. Nem látszik de hatalmas a nyomás rajtam. Nem olyan jó az, ha az ember szülei hősök voltak. Bár az sem túl jó ha valamilyen erők lakoznak benned...Például nekem most mindent hátrahagyva ide kellett jönnöm és ki tudja mi lesz mikor visszatérek..sőt még azt sem tudom mikor térhetek vissza. Jó itt szó se róla csak hát hiányzik az ottani élet, a barátim, a mamám, Felix a kutyám...Minden...
- Szép még csak most jöttem már is honvágyam van...Remek. - elvigyorodtam saját magamon. Végül is mindig is ilyen kis szerencsétlen voltam. A szüleimet is korán elveszítettem mondhatom alig ismertem őket. Persze rengeteg dolgot tudtam róluk de az egyik legfontosabbat nem..Tőlük sose hallottam Eldaryaról. Egyikük se mesélt róla nekem. Ennek bizonyára meg volt az oka még pedig, hogy fiatal voltam még hozzá. De bárcsak elmondták volna, vagy ne haltak volna meg. Olyan szívesen beszéltem volna velük erről a helyről, hogy nekik milyen volt, hogy ők is úgy féltek-e ettől, mint én? Annyi kérdésem van hozzájuk, de nem tehetem fel őket. A szívem összeszorult...Utálok ilyeneken gondolkodni de vala, hogy mindig ide lyukadok ki..Túlságosan is korán veszítettem el őket..Szükségem volt és még van is rájuk. Persze büszke vagyok a hősi haláluk miatt és nem tudok rájuk haragudni amiért előbb tűntek el a életemből, mint kellett volna de ez még is annyira rossz. A torkoma már-már fojtogatja a sírás és könnyeim készülnek előtörni de amennyire csak tudom próbálom visszafogni őket.
- Nem, nem sírhatok. - nem szabad. A szüleim biztosan nem akarnák, hogy sírjak értük sokkal inkább, hogy mosolyogva gondoljak vissza rájuk. De nem megy...Persze vannak emlékek, amik megmosolyogtatnak de végül annak is csak sírás a vége amiért nem élhetem újra azokat. Kissé szaggatottan vettem a levegőt de rögtön igyekeztem helyreállítani a légzésem. Erősnek kell lennem. Folyton csak sírok de mit érek el vele? Semmit...Sóhajtottam egy nagyot és inkább úgy döntöttem, hogy nem rágódom tovább a múlton mert így is van elég gondom a másik meg az, hogy bárki rám nyithat én meg aztán nem akarok magyarázkodni senkinek se, hogy mi bajom van. Mindig is utáltam a gondjaimról beszélni. Az az nem mindig..volt amikor muszáj volt kiadnom magamból a dolgokat de egyre inkább utáltam és utálok ilyen dolgokról beszélni. Egyszerűen olyan, mint ha sajnáltatnám magam, mint ha azt akarnám, hogy mások lássák milyen rossz is nekem. Közben erről szó sincs csupán vannak érzéseim. Inkább úgy döntöttem, hogy figyelem a tojást az a 15 perc úgy is hamarosan letelik. Igazam is lett mert úgy fél perc múlva láttam ahogy megreped a tojás. Kíváncsian néztem az állatkát. A tojás teljesen szétrepedt én pedig mosolyogva néztem le a kis állatra, ami a tojás mérete miatt maximum 20 cm lehetett hosszában. Nagy sárga szemeivel felnézett rám és, mint ha elmosolyodott volna de amikor felé nyújtottam az ujjam hátrálni kezdett. Szegényke biztosan fél. Megértem én is féltem ettől az új helytől.
- Ne félj! - suttogtam neki halkan de biztatóan és ismét elkezdtem lassan felnyújtani az ujjam és közben haloványan mosolyogtam. A kis állatka már nem ment hátrébb csak állt de a szemében még látszott, hogy nagyon nem biztos magában.. - Tudod te olyan vagy, mint én. Azt hiszem jó társat választottam. - suttogtam tovább vidáman mosolyogva. Lehet, hogy ezek a tesztek még se akkora hülyeségek. - Nem foglak bántani. Csak megakarlak simogatni. - mondtam halkan ő pedig úgy tűnt, hogy egyre inkább kezd megbátorodni végül hagyta, hogy hozzáérjek a fejéhez én pedig szélesen elmosolyodtam.
- De aranyos vagy. - suttogtam vidáman a kis Corko pedig a kezemhez dörgölte a fejét. Óvatosan megfogtam az állatot és odahúztam magamhoz. Körülbelül úgy tartottam, mint ahogy nálunk a kiscicákat szokás. Egyik kezemmel simogattam és rögtön megkedveltem. Nagyon kis aranyos pedig nem is az aranyosat választottam a tesztnél. De akkor is ez az állat nagyon kis cuki. Egy ideig még babusgattam és adtam neki enni is aztán a kezemben vele elindultam Kerohoz. Elvileg nagyobbnak kellene lennie de elég kicsi...Viszont olyan, mint ha a kikelése óta nőtt már volna legalább 5 centit. Éppen szembejött velem a keresett személy.
- Hé Keroshane. - mosolyogtam rá mire ő megállt előttem és mosolyogva pillantott a kezemre amiben tartottam a Corkot.
- Látom összebarátkoztatok. - mondta az unikornis én meg bólintottam egyet aztán rátértem a lényegre.
- Azt akarom kérdezni, hogy őt most hova tegyem? Mert még elég kicsi és félek, hogy a szobámban elveszne. - néztem tanácstalanul rá.
- Nem tud elveszni de viszont adok neked egy ilyen kis fekhelynek használható dolgot. - mondta aztán ismét elindultunk valamerre és közben elmagyarázta, hogy a fekhely az egy nagyobb fül nélküli kosarat takar, ami ki van bélelve és alvóhelyként szolgál az állat számára. Elvileg ez a "fekhely" csak addig lesz jó neki míg meg nem nő. Miután megnőtt szabadon járkálhat de a Főparancsnokság mellett az udvarban van egy nagyobb ház ahová minden ilyen állat bemehet. Egy nagy üres tér csak vannak ott olyan részek ahol mondjuk rongyok vannak bedobálva meg széna, hogy puhán feküdjenek de vannak részek, amiket benőtt a fű és az egyik sarokban néhány játékszer is van nekik, hogy ne unatkozzanak. Ez lenne az óvoda amiről a tesztben volt szó...Mondjuk nem értem miért óvoda lehet, hogy néha bejárnak oda tanítani őket vagy ilyesmi. Végül is nem rossz ötlet. Odaértünk a raktárhoz ahonnan adott nekem egy valóban nagy kosarat, amit együtt be is vittünk a szobámba és leraktunk az ablak alá. A Corkot letettem a földre és már be is mászott a nagy kosárba. Úgy tűnt tetszett neki.
- Mi lett a neve? - kérdezett rá Kero a lényre mutatva. Én erre ránéztem a fiúra...Ja, hogy nevet is kellett volna neki választanom. De hát a Corko jól hangzik.
- Ami azt illeti még azt se tudom, hogy fiú vagy lány. - kuncogtam. Lehet, hogy ez nem is volt igazából vicces. De én akkor se tudtam, hogy milyen nemű a drágaság és a nevéről még csak elképzelésem se volt. Erre Keroshane elmosolyodott és megnézte a Corko nemét.
- Fiú. - mondta én meg gondolkodni kezdtem.
- Az az igazság, hogy nevekben nem vagyok túl jó. A kutyámnak is elég egyszerű neve lett de azon is sokáig gondolkodtam. - nevettem el magam - Egyébként a kutyámat Felixnek hívják. - árultam el aztán agyaltam egy ideig a sárkány nevén végül úgy döntöttem, hogy ő is valami egyszerű és a gárdámra utaló nevet kap.
- Legyen Shadow a neve. - jelentettem ki. Kero pedig bólintott aztán lenézett a kisállatra..Hát nem mondanám, hogy illik rá de ennek a szónak olyan jó a hangzása meg hát ha megnő, majd árnyékot tart nekem. Ezen magamban elmosolyodtam aztán ránéztem az unikornisra.
- Az állatoknak van valami különleges képességük? - kérdeztem rá kíváncsiságból meg, hogy ne csak csendben álljunk.
- Alapvetően nincs de a kutatás során találhat egy kis üvegcsét, amiben csillogó kék és rózsaszín színű víz van. Az arra jó, hogy valamilyen képességet adjon az állatodnak. A képesség teljesen véletlenszerű az is lehet, hogy növeszt neki egy szárnyat vagy egy szemet a feje hátuljára. - kuncogott - De lehet, hogy szárnyak nélküli repülést ad neki...Szóval ilyesmik. Azt a vizet állatok elkapására is lehet használni ugyan is akármelyik állat fejére csöppentesz egy kicsit abból a vízből az állat a tiéd lesz. - magyarázott nekem egy löttyiről.
- Értem. Na és hány használatra elég az a lötty? - kérdezősködtem tovább mert felkeltette az érdeklődésemet.
- Az üvegcse nagyságától függ. Maximum ötre, és minimum kettőre. - adta meg a választ. Na az nem is rossz.
- De azt rengeteg dologra lehet használni és nagyon ritka. Magadnak is adhatsz vele képességet vagy egy bájitalt is kikeverhetsz belőle. Tehát tulajdonképpen nagyon hasznos de nincs sok belőle. - tájékoztatott..Szóval ha elkapok egyet valószínűleg egy illetékesnek kell odaadnom...Remek..Azért titokban használnám az biztos.
- Értem. - bólintottam.
- Oké, nekem most mennem kell. Holnap keresd meg Nevrát mert el kell, hogy kezdődjön a kiképzésed. Én is értesítem őt de ezzel a külsővel nem biztos, hogy felismer. - mondta, majd mivel megint kezdett pirulni inkább gyorsan lelépett én meg csak mosolyogtam és leültem a Corkom mellé.
- Hát úgy tűnik Shadow lett a neved. - vigyorogtam az állatkára, akit elkezdtem simogatni és beszélgetni vele. Ugyan visszaválaszolni nem tudott de végig figyelmesen hallgatott. Lehet, hogy értette, amit mondok.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés