1. fejezet

Irány a főparancsnokság

Mikor kinyitottam a szemem a fűben feküdtem. Láttam a szép kék eget, amelyen volt néhány kósza felhő. Eleinte teljesen olyan, mint ha otthon lennék. Sőt egy ideig azt hittem, hogy a teleportálás még sem sikerült de akkor elrepült felettem valami nem is olyan kicsi, zöld és fekete színű madár szerűség én pedig felsikítottam és már fel is ültem az ijedtségtől akkor vettem csak észre, hogy a távolban van egy nagy fehér épület, mögöttem pedig egy jó nagy erdő. Azonban mikor még egyszer hátranéztem már nem csak az erdőt láttam ha nem azt a zöldesfekete állatot is, ami az előbb még felettem repült el. Oké nyugi ez csak egy ártalmatlan állat, ha nem mozdulok meg talán nem bánt. De mikor közelíteni kezdett felém elég ijedt képet vághattam mert a madár megállt és oldalra döntötte a fejét, mint ha csak nem értené mi bajom van. Na jó ha ez közelebb jön inkább én lassan elhátrálok.
- Oké...Jó kismadár. - kismadár? Inkább nagy madár. Lassan felálltam de közben végig tartottam a szemkontaktust. Tulajdonképpen ez a madár van vagy fél méter magas. Én szeretem az állatokat, de nem azokat, amiket még életemben nem láttam és úgy néznek, mint ha kaja lennék. Már éppen tettem hátrafelé egy lépést mikor az a jószág is elkezdett felém totyogni én meg úgy megijedtem, hogy inkább hátat fordítottam neki és rohantam ahogy csak tudtam. Miközben már legalább 30 métert futottam hátranéztem és rá kellett jönnöm, hogy ez a madár egyáltalán nem akart se megenni, se megölni. Sőt így messziről egész aranyosnak tűnik.
- Most én komolyan ettől ijedtem meg? - tettem fel a költői kérdést magamnak aztán elnevettem magam. - Te jó ég nagyon gyáva vagyok. - lehajtottam a fejem és úgy sétáltam tovább a szerintem jó irányba. - Bella azt mondta, hogy a nagy fehér épület a főparancsnokság. Akkor ha minden igaz oda kell mennem. - felpillantok a hatalmas épületre, amit már az előbb kiszúrtam. Istenem a szüleim itt hősi halált haltak, ők bizonyára nem féltek...Én meg még egy ártalmatlan kicsit nagyobbra nőtt madártól is megijedek. Hogy lehetek ilyen félős? Csak szégyent hozok a szüleimre. Egy ideig még emésztettem magam aztán végül a gondolataim a nagy kapura terelődtek ahol elvileg be kell majd jutnom. Mit is mondott mama? Valamit mondani kell majd a kapunak nem? Lassan odaértem és már a kapu előtt álltam, ami legalább 10-szer nagyobb volt, mint én. Rátettem a kezem a kapura de akár, hogy is próbáltam betolni még csak meg se remegett.
- Hát jó ez így nem működik. Bár mit vártam egy 170 méteres kaputól? - sóhajtottam egyet aztán igyekeztem minél hamarabb rájönni arra, hogy mi is most a teendő. - Az oké, hogy mondani kell valamit, de mit? - gondolkodtam tovább hangosan. Általában észre se veszem és kimondom, amit gondolok. Szeretek hangosan gondolkodni. Egy pár percig még törtem az eszem. Aztán.
- Meg van. Istenem ilyen egyszerű dolgot elfelejteni. Szóval a nevemet kell kimondanom. - örültem meg hirtelen na nem, mint ha én annyira beakarnék jutni.
-Alexis Wright. - mondtam ki hangosan jól érthetően a nevem miközben megérintettem a kaput. Először nem történt semmi de pár másodperc múlva az a hatalmas kapu, amit az előbb megmozdítani sem tudtam teljesen magától nyílt ki előttem. De ahogy beléptem az udvarba és pár méter távolságra kerültem a bejárattól a kapu villámgyorsan és nagy hangzavarral bezáródott. Hát itt aztán észreveszik ha valaki megérkezik. Az udvar egyszerűen hatalmas volt de itt már legalább volt egy járda, amely segített abban, hogy ne tévedjek el. Lassan eljutottam a hatalmas fehér épület, más néven főparancsnokság bejáratához. Itt már kisebb volt az ajtó de a normálishoz képest még mindig nagyobb. Körülbelül 3-4 méteres volt. Odamentem az ajtóhoz és lenyomtam a kilincset majd lassan bemerészkedtem. Egy furcsa kéken kivilágított folyosón találtam magam. Hm egész jól néz ki ez a folyosó. Na de itt van három ajtó. Most akkor még is merre menjek? Kis töprengés után a középső ajtót választottam. Mikor kinyitottam egy olyan éléskamra szerű helyen voltam. Hű mennyi kaja van itt. Ez igen. Szívesen ennék belőle de az alapján amit Bella elmondott lehet, hogy egy darab kenyértől is meghalok. Végül is a pincében is minden normálisnak tűnt miközben semmi se volt az. Hangokat hallottam az ajtó mögül ezért odamentem hozzá és úgy döntöttem, hogy kimegyek ebből a kamrából. De ahogy kiléptem megláttam két fiút beszélgetni az egyiknek fehér haja volt és arany színű szemei, míg a másiknak sötét türkiz kék haja és világos barna szemei de nem akár, hogy néztek ki. A türkiz kék hajúnak volt egy unikornis szarva, ami nem állt neki valami férfiasan, a fehér haj pedig tetőtől-talpig páncélban volt. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, a halk zajra rám néztek és mind a ketten elképedtek, először a fehér hajú szólt hozzám bár nem épp a legkedvesebb módon.
- Te meg ki vagy és, hogy jutottál be? - vont rögtön kérdőre miközben tett felém pár lépést. Na szép fogadtatás. A fehér után már mondta a másik is.
- Csak úgy juthattál be oda ha a kijárati ajtón jöttél. - mért végig az unikornis pasi és bár az ő hangja kedvesebb volt még is éreztem, hogy azon töri a fejét vajon miért hátul jöttem be...Talán azért mert életemben először járok itt és végül is semmi jelzés nem volt az ajtón, ami arra utalna, hogy az a kijárat. Miért ne lehetett volna a bejárat?
- Szóval?! - kérdezte kicsit idegesebben a páncélos. Én meg kicsit megszeppentem. Most erre mit mondjak? Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
- É-én...-dadogtam de nem igazán tudtam mit mondani. Ekkor az egyik ajtóban megjelent egy fekete hajú fiú, akinek szürke szemei voltak..az az lehet, hogy csak az egyik szeme szürke mivel a másik le van takarva egy szemfedővel. Természetesen ő is rögtön kiszúrt engem azonban ő inkább elmosolyodott. A fehér hajú már éppen készült volna megint lecseszni mikor közbeszólt a most érkezett fiú.
- Hé, nekem miért nem szóltatok, hogy megjött a vacsora? - tette fel a kérdést vigyorogva aztán rám kacsintott én meg majd nem elájultam. Mi? Milyen vacsora? Most akkor megfognak enni? Talán látszott rajtam, hogy félek mivel az unikornis fiú közelebb jött hozzám de ezúttal sokkal kedvesebb fejet vágott.
- Ne félj nem gondolta komolyan. De kérlek mondd el, hogy miért a kijáraton jöttél és a nevedet is szeretnénk tudni. - beszélt hozzám sokkal kedvesebben, mint az először. Ez valamennyire megnyugtatott és aprót bólintottam, majd összeszedve a gondolataimat belekezdtem a válasz adásba.
- Szóval a mamám azt mondta, hogy ide kell jönnöm és igazából nem is tudtam, hogy ez a kijárati ajtó csak azt tudtam, hogy ide be kell jönnöm és mivel itt betudtam jutni, bejöttem. A nevem pedig Alexis Wright. - igyekeztem úgy válaszolni, hogy ők is értsék a dolgokat.
- Az az Alexis Wright? - tett fel egy újabb kérdést a kalóz fiú miközben közelebb jött hozzám. Én csak nagy szemekkel néztem fel rá, mert fogalmam sem volt, hogy mire érti ezt a kérdést. Mi az, hogy az az Alexis Wright?
- Te vagy Adam Wright lánya? - kérdezett rá a fehér hajú. Ja igen most, hogy visszaemlékszem a Bellaval folytatott beszélgetésekre a szüleim nevét szinte mindenki hallotta már és a többség tud is róluk pár dolgot. Mind a hárman kíváncsian várták a választ ezért én gyorsan meg is adtam.
- Igen. - bólintottam ők pedig szintén biccentettek egyet.
- Ez esetben értjük már, hogy miért vagy itt. Ne haragudj a nem túl kedves fogadtatásért de nem páran próbáltak meg belógni ide. Gondolom már tudod, hogy egy tesztet kell elvégeznünk rajtad amivel kiderül, hogy melyik gárdához kerülsz, hogy aztán megkezdődhessen a kiképzésed. Nos a tesztet holnap végezzük el. Ma még körbenézhetsz itt a főparancsnokságon. - tájékoztatott a dolgokról az unikornis fiú...Egyébként sose fogom megtudni a nevüket? Akkor majd unikornisnak meg kalóznak hívom őket a fehér hajúnak meg találok majd valamit.
- Igen tudok a tesztről. - bólogattam. A terembe érkezett egy kék hosszú hajú fiú is, aki úgy nézett ki, mint egy elf.
- Á Ezarel pont jókor. Megérkezett egy újabb tanonc. Megtennéd, hogy őt is körbevezetnéd itt? - nézett mosolyogva a türkiz hajú az érkező fiúra.
- Hát persze, hogy meg. - vigyorgott Ezarel aztán rám pillantott majd végigmért.
- Nem vezethetném körbe inkább én? - kérdezte a fekete hajú kalóz, eközben a fehér hajú becenévtelen fiú lelépett.
- Nem. Minden újoncot Ezarel vezet körbe ez pedig most sem lesz másként. Nos Alexis holnap gyere fel délelőtt a könyvtárba, hogy majd elvégezhessük a tesztet. - nézett rám mosolyogva és már el is indult de még visszafordult pár szóra. - A nevem Keroshane. - árulta el végre aztán eltűnt az egyik ajtóban.
- Én Nevra vagyok. - mondta a kalóz én meg bólintottam egyet. - Hát akkor én megyek. - jegyezte meg aztán el is indult - Remélem az én gárdámba kerülsz. - suttogta alig hallhatóan miközben elhaladt mellettem. Hű ez a fiú elég nyomulós. De meg kell hagyni iszonyú helyes. Még utána fordultam aztán mikor eltűnt meghallottam a kék hajú fiú hangját.
- Engem már nem kell bemutatni de azért elmondom az én nevem Ezarel. Induljunk mert elég nagy a főparancsnokság és az udvar is. - utasított, majd együtt elindultunk valamelyik ajtó felé, hogy megkezdődjön a körbevezetés.